Azon gondolkodtam, hogy miért nem tudok lemondani a szexről és élni a kis életemet nyugodtan a férjemmel és a gyerekeimmel, mikor tulajdonképpen - mostanában meg főleg, miután én lenyugodtam -, már szinte nincs is vita közöttünk, nyugodt a légkör, átölel elalváskor, tehát egy csomó dologban ő is változtat. Kimutatja, hogy szeret és betartja, hogy minimum egyszer egy nap szükségem van egy nagy ölelésre, hogy érezzem, hogy élek. Akkor miért nem tudok lemondani a szexről mégsem? Miért kellenek nekem ezek a bonyodalmak, amiket kreálok sorra? Tényleg ennyire fontos?

Közben pedig még gyűlölök játszmázni és elhatároztam, hogy nem is fogok. Nem akarok megfelelni. Elég nekem megfelelni anyaként, feleségként, munakerőként... a szeretőségben nem megfelelni akarok, hanem elengedni magam és önmagam lenni teljesen és élvezni a másik testét. Így fogok tenni.