A szeretőséget én úgy szeretném a saját életemben, mint kapcsolatot a kapcsolat mellett. Kell bele szeretet, hosszútáv és kell bele hűség is. Hülyeség? Lehet. Úgy van ez az én fejemben, hogy van az életem, amiben szeretem a férjemet, a gyerekeimet, a munkámat, a barátaimat ésatöbbi és mellette van bizonyos időközönként pár óra az életemből, amikor a másik férfit is szeretem és ő is a barátom és társam csak épp szexuális alapon. A férj meg szövetségi alapon.

Nekem ez így működne jól, mert csak dugni, amikor ránkjön a kangörcs, nekem nem annyira fekszik, megalázónak érzem. Kell egy kis rajongás, kell, hogy különlegesnek érezzem magam mint nő, hiszen épp ez hiányzik a házasságomból. Ezt a részét kellene a szeretőmtől megkapjam.

Ez pedig nem csak annyi, hogy megdugjuk egymást és szétszéledünk. Az nem más, mint az ösztönök kiélése. Több kell. Olyan szerető kell, aki velem akar abban a pár órában lenni teljesen, amikor együtt vagyunk. Nem csak a dugás erejéig, hanem teljesen. És nem csak azért, mert épp én vagyok kéznél és valamennyire végül is tetszem neki, hanem azért, mert én vagyok az neki szexuálisan, aki megőrjíti.

Erre vágyom: végre megőrjíteni valakit szexuálisan. Akarja  a velem való szexuális együttlétet és amikor nem találkozunk, akkor éreztesse, hogy hiányzik neki a nőiségem, a testem, a hozzábújásom. Mindehhez pedig muszáj, hogy kapcsolódjunk valamilyen szinten lelkileg is, mert az meg csak úgy megy, akkor tud egy nő teljesen elengedetten szeretkezni. És igen. A szeretőmmel szeretkezni akarok és nem csak dugni. Sokat akarok? Bonyolult ez így nagyon? Bonyolult ez nagyon...