Minden azért történik velünk, hogy tanuljunk belőle. Magunkról, az életről, helyzetekről, megoldásokról. Talán nekem ezzel meg kell tanulnom egyrészt várni. Várni más döntését rólam. Ez sosem ment jól. Másrészt meg kell tanulnom azt is ezzel, hogy nem minden úgy van, ahogy én azt kitalálom, de ettől még nem feltétlenül rossz és nem feltétlenül kell minden aszerint a forgatókönyv szerint történjen, ami az én fejemben megíródik. Merthogy ketten vagyunk a történetben.

Úgy tűnik igaza van legkitartóbb olvasónknak, lehet, hogy idealista vagyok és tényleg csak elkényeztetett az élet eddig és mindent megkaptam úgy, ahogy én akartam? És most meg kell tanulnom, hogy nem úgy van az. Nem is baj, hogy ezt dobja most az élet. Lehet, hogy amit hatalmas kompomisszumnak élek meg, nem is az, hanem az a logikus lépés és csak így lehet megtartani a szeretői mivoltunkat, nem belebonyolódva érzelmileg annyira, hogy a végén egy nagy érzelmi válság legyen belőle.

Tulajdonképpen ezért kezdtünk bele, mert a szex hiányzott és ezt várjuk és meg is kapjuk egymástól. Akkor mi is a gond? Ha ezt így végiggondolom, akkor semmi és nem is értem min fordultam én be ennyire és min problémézom, ahelyett, hogy élvezném, amit adni tud és hagynám, hogy élvezze, amit én tudok neki adni. És valószínűleg ő sem ért most semmit belőlem, hogy mit akarok és azt hogyan.