Reggelre kelve könnyebb minden. Menni kell, tenni a dolgunkat, nincs idő, nincs erő arra, hogy az ember lánya az élete fölött sírjon. Hogy romokon ül. Nem kell mindig olyan messzire elnézni. Nem kell annyit agyalni. Menni kell, percről-percre haladni és megoldani az előttünk lévő épp aktuális akadályokat. Nem jó nagyító alatt vizsgálni a lépéseket, nem jó nézni magunkat kívülről, hogy mit miért teszünk és ezzel hogyan hatunk másokra. Csak menni kell.

A probléma ezzel nincs megoldva, szex továbbra sincs, ami alig kilépve a huszonévből továbbra is nagyon is nagyon fáj. De hétköznap van, elterelődik a figyelem, szőnyeg alá sörpörjük ami odavaló és azt hisszük majd megoldódik magától. Nem fog. Ott marad és hasra fogunk esni benne újra és újra. És akkor megint beleőrülünk kicsit. Aztán tesszük a dolgunkat. Nincs mese, menni kell és folytatni, amibe egyszer már belekezdtünk. Nem lehet kiszállni. Forog a film.