Egyre többször halljuk a saját történetünket vissza más nőktől. Szégyenkezve, magukat okolva rejtegetik a nők ezt, mintha az ő hibájuk lenne. Nem. Senkinek sem a hibája. Nagyon sokan vagyunk, akik ilyen homályban húzódunk meg és fiatalon inkább lemondunk a szexről, ami megbetegít lelkileg és testileg, csak ne kelljen beismernünk ország-világ előtt a kudarcunkat. Mélységesen lehangoló.

Annyira jó lenne, ha a többi nő (és férfi, mert ők is sokan vannak, tudjuk), aki hasonló cipőben jár, szintén nem sütné le a szemét, hanem, ha még csak így is, anonim módon, de kiírná magából, ami belül rágja. Ez itt tehát bátorítás, ragadjon mindenki billentyűzetet és ne marcangolja saját magát belül, egyedül. Akár nekünk is elküldhetitek a saját vívódásaitokat, történeteiteket, szívesen kitesszük ide a blogra, névtelenül. Ide tudtok küldeni nekünk levelet.

Nőiségünket igenis meghatározza egy férfi szeretése, azt, ahogy néz, ha megkíván és ahogy megérint, mint nőt, nem pótolhatja semmi. Ezektől leszünk teljesen és egészen nők. Ahogy ez fordítva is ugyanígy igaz: a férfi is egy őt akaró, kívánó, neki magát odaadó nőtől teljesedhet ki férfiként. Hol a megoldás? Nem tudjuk, csak keressük.