Hol lehetnénk zavartalanul együtt, hogy végre kibontakozhassunk? Persze tudom, van egy rakás hotel, hostel, panzió, hídalja, fák lombja. De ezek olyan kínosak. Vagy nem is tudom milyenek, mindenesetre nagyon idegenkedem tőlük. És talán szégyellem is magam. Mert ugye milyen dolog az, hogy odamegyünk, kiveszünk egy éjszakára egy szobát, ott töltünk pár órát és utána hazamegyünk. Úgy érezném, hogy vihogva összesúgnak a hátunk mögött.
A munkahelyünkön van egy vendégszoba. Van benne két ágy, wc, kád. Vt közvetlen kollegája, -aki be van avatva a dolgunkba- szerzett oda nekünk kulcsot. És ki húzza a száját erre is? Naná, hogy én. Tiszta para az egész. Biztos lebukunk, észrevesznek, megint arra kell figyelnünk, hogy ki megy el az ajtó előtt, legyünk csöndben stb.
Elkezdtem vágyakozni egy lottó ötös után. Akkor biztos vennék egy lánylakást - csak egy pici kis garzont -, ahova elbújhatnánk pár órára mindenféle frász nélkül. És ha nem mi megyünk oda, akkor kölcsönadnám egyiknőnek, hogy neki se legyen gond a hol, ha már van kivel és van mivel. És ha egyikünk sincs ott, akkor kiadhatnánk olyan pároknak, mint amilyenek mi vagyunk. Egy titkos kis búvóhely.
Aztán eszembe jutott, hogy ez másnak miért nem jut eszébe? Biztos van olyan ember, akinek van egy fölösleges lakása, járt már hasonló cipőben, és jó pénzért kiadja pár órára.
Google az én jóbarátom is, úgyhogy kikérdeztem a véleményét. Első körben egy cikket találtam ebben a témában. Lám lám, még egy visszajelzés, hogy nem vagyunk egyedül. A cikkben két pasit faggatott az újságíró, akik ilyen célra adják ki a lakásukat. Mélyebbre ástam magam egy kicsit, és meg is találtam a honlapjukat, telefonszámmal. Elmentettem a könyvjelzőkhöz. Aztán megbeszéltem vt-vel. Tetszett neki az ötlet. Persze agyaltunk ezen is: mi van, ha koszos a hely? Vagy ha be van kamerázva? Vagy ha valami idióta perverz állat a tulaj? De aztán arra jutottunk, hogy meg kell kockáztatni.
Összeszedtem a bátorságomat és felhívtam. Egy nagyon kellemes, fiatalhangú férfiember vette fel. Olyan kedvesen beszélt velem, hogy eszembe se jutott kínban érezni magam. Azt mondta, nem tudja, hogy alkalmas- e az időpont, amit kértem, de egy fél órán belül ír egy sms-t. És tényleg nem felejtett el. Megírta, hogy hol, hánykor találkozzunk, az üzenet végére meg odaírta, hogy vár minket. Mintha csak vendégségbe mennénk hozzá.
A megbeszélt időpontban ott volt ő is, mi is. Kár volt paráznom amiatt, hogy honnan ismerem meg. Ránéztem, és tudtam, hogy ő az. Kezet fogtunk, felvitt minket a lakásba, megmutatta mi hol van. Nagyon kedves, szimpatikus volt, most sem éreztem kínban magamat. Azt mondta, hogy érezzük jól magunkat, ha elmegyünk, csak csapjuk be az ajtót, a kulcsot meg hagyjuk az előszobában. A parkolással voltunk bajban, de azt is elintézte: sms-ben elküldte a parkolóóra telefonszámát, hogy tudjunk mobilparkolni. El voltam ájulva tőle teljesen.
A lakástól is. Egy új építésű házban található nagy garzon volt. Tágas szoba, fürdő és konyha. Tiszta ágynemű, törölköző, halk zene. Nagyon elégedettek voltunk. Egymással is, úgyhogy szerintem máskor is megyünk. Sőt, ajánlottam egyiknőnek is.
