Nem megy tovább.
Bemegyek a fürdőszobába, beállok a zuhany alá. Kezem a lábam között, simogatom magam. Hamar megy, legszivesebben hangosan felnyögnék, de a szégyen visszatart. Elnehezedik a lelkem, sírnom kell. Görcsösen próbálom visszatartani, majdnem megfulladok a saját könnyeimtől. Csak halkan...
Elég, ha belül ordítok megint, miért miért MIÉRT?? Miért nem akar segítséget kérni? Miért nem akar engem ölelni? Hogy legyek így tiszességes feleség? Vagy fojtsam el a vágyaimat? Hogyan?&
Vagy mit kell csinálnom?
Fogom a kezét, de ő elengedi az enyémet.
Csúnya vagyok. Nem kellek már.
Lefekszem mellé az ágyba.
- Jó éjszakát, szívem- mondja.
