Vt tegnap is felhívott, és megígérte, hogy ma meglátogat. Jól bepánikoltam, elhatároztam, hogy nem fogok szexelni vele, mert hát mi lesz, ha pont akkor jön haza valaki, meg hol a romantika meg ilyesmi. Azért a biztonság kedvéért előkaptam az epilátoromat, hogy lenyúzzam a lábaimat. Mindeközben eszembe jutott a mai idők parája: a punciborotválás.
A sötét nők fórumán olvastam, hogy az már szinte kötelező és higiénikus, és ápoltatlan ősember, aki hagyja a bozontot burjánzani. A nőgyógyászom viszont azt mondta, hogy nem véletlenül nőtt az oda, tessék ott hagyni.
Pár éve, mikor próbálkoztam még a férjem erekcióját valahogy előhozni, kipróbáltam, milyen teljesen csupasznak lenni. Hát aznap nem is volt bajom, de másnap, mikor elkezdett nőni a nőnivaló...vagy két hétig csak sírva tudtam nadrágot venni, annyira begyulladt a bőröm. Akkor megfogadtam, hogy soha többet. Annál is inkább, mert a férjem ugyan örült neki, de ennek semmi látható eredménye nem lett.
Persze, lehet hogy nem borotválni kellett volna, hanem gyantázni. Vagy epilálni. Esetleg kozmetikusra bízni. A sötét nők fórumán azt írták, hogy nincs abban semmi szégyellnivaló. De én nem hiszek nekik, és igen is szégyellem mutogatni a nunusomat a kozmetikusnak. Ráadásul szerintem a szüleim valami majompártól fogadtak örökbe, és azért van olyan erős szőrzetem, amit egyáltalán nem lehet pihéknek nevezni. Úgyhogy ha azt tövestől tépnék ki, azt hiszem, hogy ordítva összeszarnám magam.
A fentieket számba véve, punciilag maradok úgy, ahogy vagyok.
Remélem vt nem fog hörögve és szemet forgatva elmenekülni.
Ja, amúgy nem látogatott meg. De mindegy, legalább a lábam egy pár hétig sima lesz...
(muszáj címkéket írni? soha nem jut eszembe semmi értelmes.. egyik segíts! :))
