Vt - remélhetőleg leendő szeretőm - szerint két féle ember van. Az egyik házastársnak való, a másik szeretőnek.
Az ő felesége tökéletes társ, rendesen gondját viseli a gyerekeknek, jól főz, néha a férjét is leápolja. Az én férjem is tökéletes férjnek, szerető társam, gondviselőm, zoknijátágyalárakóm, főztömetdícsérőm. Csak szexelni nem szoktunk.
Vt-vel vagy egy hónapja kerülgetjük egymást. Nem nehéz, egy munkahelyen dolgozunk. Igazi plátói szexkapcsolatot ápolunk. Egyelőre. Mert ugye szívesen áthelyeznénk a vágyainkat a gyakorlatba is. Ma is próbálkoztunk a főnököm irodájában. (hol máshol?!) Csókolóztunk, miközben ő majdnem letépte a ruhámat, aztán elkezdtünk röhögni (amúgy is sokat röhögünk, lehet hogy a dugás is vihogásba fullad majd). Benéztünk a szekrénybe, hátha alkalmas lenne alkalmi nyoszolyának, de nem fértünk be, meg büdös is volt, úgyhogy feladtuk.
Gyakorlatlan félrelépőként egyfolytában azon agyalunk, hogy hol ejthetnénk meg a nászt. Én szeretném megadni a módját, szerencsére ez neki sincs ellenére. Találtam egy jó kis honlapot, ahol valaki a lakását hírdeti pont ilyen párocskáknak egy-két órára, esetleg éjszakára. De ugye a megszokás... meg vt vidéki. Azt mondta, hogy nincs az a pina, aki miatt este visszajön Pestre. (ez a véleménye rövid időn belül meg fog változni) Amúgy ő meg a haverjainál érdeklődik emígyen: "van a munkahelyen egy csaj, azt híreszteli rólam, hogy buzi vagyok. Be akarom bizonyítani neki, hogy ez nem igaz, nem tudsz valami helyet a nemes célra?"
Itt tartunk most. Egyre közelebb egymáshoz. Plátóilag.
Van más is, de azt most nem akarom...az lehet, hogy fáj.