Elmesélem...
Beszéltük, hogy elmegyünk már valahova. Főleg az előző napon együtt töltött sokáigcsókolózásakocsiban után.
Már a munkaidő vége volt, mikor eszembe jutott, hogy be kell zárnom az egyik helyiséget. Vt jött velem. Bezártuk. Naná, hogy belülről. Megcsókolt, simogatott. Nem túl meggyőzően tiltakoztam, hogy ne itt, meg ugye megbeszéltük, hogy megadjuk a módját, és majd ágyban, párnák között. De aztán annyira kívántam, hogy belereszkettem, és a számat nem ellenkezésre használtam. Először az asztalon, aztán egy széken. Hát, nem túl romantikus helyszín. Fél fülünkkel arra figyeltünk, hogy halljuk, ha jön valaki. El is kapkodtam a dolgot. De még így is fantasztikus volt. Majdnem elsírtam magam a megkönnyebbüléstől is, hogy nem én vagyok a hibás itthon, lehet engem kívánni. Azt mondta, jó illatom van.
Utána még ücsörögtünk és beszélgettünk. És vihogtunk, hogy mégse röhögtük el. Annyira de annyira boldog voltam, hogy el se tudom mondani. Arra gondoltam, hogy citromot kell majd nyalogatnom, hogy ne üljön ki ennyire a pofámra az elégedettség.
Most meg ülök itthon, és szerelmes vagyok.